A nyílt levélhez várjuk a csatlakozni szándékozó szervezetek jelentkezését; csatlakozási szándékukat a hapn@hapn.hu email címen jelezhetik.
Az alábbiakban a Magyar Szegénységellenes Hálózat Méltó Megélhetés Munkacsoportjának nyílt levelét tesszük közzé, amelyet civil szervezetek és aktivisták (köztük a Lépjünk, hogy léphessenek, a Közmunkás Mozgalom a Jövőért, az Arany Liliom Alapítvány, a Budapest Pride és az FNA Egyesület) fogalmaztak meg azért, hogy felhívják a figyelmet: vannak hatékony eszközök, amelyekkel visszaszorítható lenne a szegénység Magyarországon. Ezen eszközök egyike a megfelelő szintű garantált minimumjövedelem. A GMJ-ről a 2011-ben nyilvánosságra hozott Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció is részletesen ír, amelyet többek között az azóta államtitkárrá kinevezett Czibere Károly jegyez.
Tárgy: Nyílt levél Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár Úrnak a megfelelő szintű garantált minimumjövedelemről A szegénység elleni küzdelem világnapján
Tisztelt Államtitkár Úr!
Mint szegénységben érintett embereket képviselő civil szervezetek és aktivisták vagyunk itt, hogy nyílt levelünkkel forduljunk Önhöz.
Magyarország egyik legnagyobb problémája napjainkban a szegénység és az ebből fakadó, az élet számos területén megmutatkozó társadalmi kirekesztés.
Megközelítőleg minden harmadik embert érint hazánkban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés (az Eurostat adatai szerint). Az érintettek között számos társadalmi csoport jelenik meg. A teljesség igénye nélkül: szegénységben élő családok gyermekei; tartósan munkanélküliek és közfoglalkoztatottak; megváltozott munkaképességű emberek; kisnyugdíjasok; azok a szülők, akik otthon ápolják fogyatékkal élő gyermeküket. (Nem beszélve a dolgozó szegényekről, akiknek a fizetése nem elegendő a megélhetésre.) Amellett, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyével megannyi csoportnak kell szembenéznie, a problémának van egy területi vetülete is, hiszen a hét magyarországi régió közül több is leszakadónak minősül (sereghajtóként ilyen Észak-Alföld és Észak-Magyarország). E jelentős társadalmi gondok alapján magától értetődőnek kellene lennie, hogy Magyarország döntéshozói átgondoltan, felelősen, és a probléma mélységéhez mérten megfelelő és átfogó támogatási rendszer révén tesznek azért, hogy az érintettek kikerülhessenek nehéz helyzetükből. A segélyezési rendszer 2015. márciusi átalakítása azonban más döntéshozói szándékot mutat (két jellemző példa erre a korábbi rendszeres szociális segély kivezetése vagy a lakásfenntartási támogatás megszüntetése). A központilag megállapított juttatások – úgy mint az ápolási díj (alanyi jogú: 29.500 forint, emelt összegű: 44.250 forint), a foglalkoztatást-helyettesítő támogatás (22 800 Ft), a mindössze maximum három hónapra szóló álláskeresési járadék (ami az Európai Unióban kirívóan rövid időtartam), a közmunkás bér (nettó 52 000 Ft) vagy a 2008 óta nem emelt családi pótlék (alapesetben 12 200 Ft) – nem jelentenek érdemi és valós megoldást, pusztán konzerválnak egy fenntarthatatlan, lehetetlen és rendkívül megterhelő állapotot, szegénységben tartva a magyar népesség egy jelentős részét.
Mindezek következtében az érintett embereknek napi szintű gondot okoz az alapvető élelmiszerek megvásárlása, a lakhatási kiadások fedezése, az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, a ruházkodás, a gyerekek iskoláztatása és a közlekedés, hogy csak az alapszükségleteket említsük.
Mindeközben az Európai Unió számos országában létezik az ún. garantált minimumjövedelem, amely biztosítja a szegénységgel küzdők számára az emberhez méltó megélhetést; azt, hogy a társadalom egyetlen tagja se éljen a megélhetést jelentő jövedelmi szint alatt.
A garantált minimumjövedelem egy rászorultsági alapú pénzbeli juttatás, amit az kap, akinek a jövedelme alatta marad a méltó megélhetéshez szükséges szintnek; erre a szintre egészíti ki jövedelmét az állam. Egy megfelelő szintű garantált minimumjövedelem
- képes a szegénység visszaszorítására; egyszerűsítheti a juttatások rendszerét (jó kiegészítője lehet más, például speciális élethelyzetekre szóló juttatásoknak);
- visszafolyik a gazdaságba, mivel az alapvető szükségletek kielégítésére szolgál, így nem válik megtakarítássá;
- gazdasági stabilizátorként működik, csökkenti a társadalmi feszültségeket;
- lehetővé teszi, hogy megtörjük a szegénység generációkra átörökítését; így hosszú távon kevesebbet kell költeni az ebből következő, felhalmozódó problémák kezelésére számos területen (a GMJ szociális, egészségügyi, foglalkoztatási problémák megelőzésére alkalmas);
- emellett a jogosultak továbbra is motiváltak maradnak a munkavégzésre (erre a célra alkalmazható többek között az ún. disregard – a be nem számított jövedelem -, amelynek segítségével elkerülhető a szegénységi csapda).
A garantált minimumjövedelem erősíti a szolidaritást és a társadalmi fenntarthatóságot, védőhálót biztosít a társadalom tagjai számára, képes fölszámolni a teljes nélkülözést.
Nem véletlen, hogy a 2011-es szakpolitikai dokumentum, a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció több mint 10 helyen is kitér a garantált minimumjövedelemre mint bevezetni javasolt juttatási formára (bár nem megfelelő, meglehetősen alacsony összeget említve). Ezt a dokumentumot többek között a jelenlegi felzárkóztatásért felelős államtitkár – azaz Ön – is jegyzi, akkor még kormányon kívüli szakértőként.
Egy kiemelés a szövegből (17-18. oldal):
„A garantált minimum jövedelem biztosítását a jelenlegi különböző, a jövedelem pótlását célzó nem járulék fizetésen alapuló ellátások helyett az új rendszer egyik alapvető elemeként javasoljuk, melyet a jogosult megfelelő feltételek – meghatározott jövedelemhatár alatti lét – esetén normatív módon megkap úgy, hogy együttműködési kötelezettség nem terheli a jogosultat. Az ellátás nem pótol hiányzó munkabért, nyugdíjat, a mértéke ezért ennél lényegesen alacsonyabb (nagyságrendje 10–12 ezer Ft/hónap). Funkciója, hogy azon felnőtt korúak számára nyújtson kiegészítő, illetve pótló támogatást, akik az alapvető szükségleteik kielégítéséhez nem rendelkeznek megfelelő mértékű jövedelemmel, hasznosítható vagyonnal, továbbá a családjuk jövedelme is alacsony ahhoz, hogy tőlük a hatékony segítség elvárható volna. A koncepció alapelvei között szerepel, hogy az alapvető biológiai szükségletek kielégítéséhez – élelemhez, ruházathoz, hajlékhoz mindenkinek joga van. A cél elérésnek egyik eszköze lehet a garantált minimum jövedelem, egyéb krízis elkerülését célzó szolgáltatás mellett. A garantált minimum jövedelem másodlagos funkciója, hogy azok se essenek ki teljesen a szociális ellátó rendszerből, akik nem tanúsítanak együttműködést, de ők is maradjanak az ellátórendszer látókörében, esélyt adva számukra a későbbi felzárkózáshoz. A garantált minimum jövedelem jogosultsága az egyén jövedelme alapján kerülne meghatározásra.”
Tisztelt Államtitkár Úr!
Szándékában áll még a garantált minimumjövedelem bevezetésének előmozdítása – mint releváns válasz a leszakadó társadalmi rétegek felzárkóztatására – vagy elengedte ennek ügyét?
A fenti javaslat alapján olybá tűnik, hogy Ön elkötelezett híve a garantált minimumjövedelem bevezetésének, ám ennek gyakorlati megvalósulásával állami szinten ez idáig nem találkoztunk. Sőt, az elmúlt évek során tapasztalt szociálpolitikai intézkedések nyomán éppen egy ellentétes tendencia rajzolódik ki: a támogatási rendszertől hangsúlyos eltolódás látható a közfoglalkoztatásra fordított források növelése felé, miközben a közfoglalkoztatási rendszer szemlátomást nem oldja meg a közmunkások anyagi nehézségeit, fenntarthatatlan és nem hatékony a nyílt munkaerőpiacra való kijutásukat illetően sem.
Az aránytalanságból világosan kitűnik, hogy lenne forrás egy ilyen jellegű átfogó kezdeményezésre, amint a költségvetési pénzek pazarló és össztársadalmi érdekeket szándékoltan figyelembe nem vevő költése is mutatja: csak a politikai szándék és az akarat hiányzik.
A fentiekre tekintettel kérjük, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, amelyek eredményeként a 2018-as költségvetésbe beépül a megfelelő szintű (a megélhetés költségeire való tekintettel meghatározott) garantált minimumjövedelem, a kidolgozás folyamatába pedig vonjon be minket és más, a szegénységet megtapasztalt érintettek érdekeit képviselő civil szervezeteket, szakértőket!
Üdvözlettel: Magyar Szegénységellenes Hálózat, Méltó Megélhetés Munkacsoport
Budapest, 2016. október 17.
